Konfiktus megoldás, zajcsökkentés vagy bölcs megküzdés

Konfliktus megoldás? 

Video-átirat: Bemutató a "Helyreállító Körök"-höz, Dominic Barterrel, Oakland, U.S 2009

Nézd meg a videót: ITT

"Hosszú időn át, míg a témával foglalkoztam, boldogan neveztem konfliktus megoldásnak, azonban mára ez megváltozott, már nem boldogít ez a kifejezés. Nem akarom többé megoldani a konfliktusokat. Azt akarom, hogy igenis megtörténjenek. Nem akarok harcolni a valósággal. Az én értelmezésem szerint a konfliktus része az együttélésnek, része a társadalmi egymás mellett élésnek.

Fogalmam sincs, hogy a hegymászás, majd egy völgybe való leereszkedés vajon el tud-e terelni egy konfliktustól, én mindenesetre nem ezt választom életfelfogásnak. Úgyhogy engem az érdekel, hogy mélyebben ki tudjam ásni és megérteni hogy valójában mi is történik, amikor létrejön egy konfliktus, és hogyan tudok hatékonyan foglalkozni vele.

Azt a zajt, amit a hatalom központjától legmesszebb lévő emberek csapnak, igencsak könnyű erőszaknak vagy konfliktusnak nevezni, majd aztán megállapítani, hogy akkor ezeket a konfliktusokat fel kell oldani. Na ez beskatulyáz.

Olyan, mint azok a helyreállító körök, ahol a vezérelvek közé tartozik az, hogy káromkodni tilos. Teljesen ártatlannak tűnik mindez, míg rá nem jövünk, hogy a peremnyelvezetet a perifériára szorultak használják! Így aztán hirtelen módon, márpedig tényleg nem akaratlagosan, éppen annyira nem fog számítani, hogy direkt, vagy nem direkt használják-e. Hirtelen betiltanak egy bizonyos kifejezést, ami bizonyos emberek számára hiteles volt eddig, és anélkül, hogy észrevennénk, felborítottuk a hatalmi egyensúlyt! Ez egy hatalmi viszony.

 

Soha nem találkoztam egyetlen olyannal sem, aki tudatosan mondta volna ki egy ilyen körben, hogy "Tilos a káromkodás!". Nem gondolom, hogy ez lenne a tudatos szándék. Ugyanez történik akkor is, mikor azt mondjuk: "Konfliktusokat fogok megoldani", és mindössze oda jutnak, hogy próbálják azt a zajt megszüntetni, amivel az emberek kifejezik az elégedetlenségüket, és amikor ez megtörtént, akkor mondják azt: "Elvégeztem a munkámat", és a hatalmi viszonyokban az égvilágon semmi sem változott, s amit ezek az emberek ebből megtanulnak, hogy: „nemhogy nincsenek meg az erőforrásaim ahhoz, hogy jól éljek, de még az sincs rendben, hogy kifejezzem a fájdalmamat, és azt, hogy nincsenek meg az erőforrásaim. Meg kell tanulnom kifejezni a szükségleteimet, vagy meg kell tanuljak egy bizonyos módon beszélni, meg kell tanuljak szervezni, vagy szavazni, vagy mi a szösz, mert az elégedetlenségem kifejezésmódja nem elfogadható azok számára, akik hatalmon vannak jelenleg.”

A helyreállító körök nem arra lettek kitalálva, hogy megoldják a konfliktusokat. Hanem arra, hogy lehessenek konfliktusok! 

Teret ad a konfliktusnak!

Egy Sao Paolo-i tanuló mondta nekem egyszer azt:

"A mi sulinkban egy küzdő-szobát kéne létrehozni."

Az összes tanár rám szegezte a tekintetét:

"Kérem, Ön, aki erőszakmentességgel, meg békével foglalkozik, kérem tegye már helyre a gyerek szerencsétlen félreértését!"

És bizony mondhatom elszörnyedtek, mikor előálltam azzal, hogy szerintem pedig kiváló ötlet!
A helyreállító kör-nél sokkal érdekesebb cím lenne "küzdő-tér".

Úgyhogy megmondtam nekik, hogy én ezzel foglalkozom! Küzdő-tereket hozok létre.

Észrevehető, hogy újra és újra bekövetkezik, hogy bizonyos óraszám elteltével az emberi lények abban a suliban megéheznek, mert van egy táplálkozásra irányuló szükségletük. Ezért ahelyett, hogy minden alkalommal újra és újra felállítanák a konyhát, megépítünk egy konyhát és otthagyjuk használatra. Ki van tehát nevezve egy helyiség kifejezetten arra, hogy a táplálkozási szükségletünket ott elégítsük ki. 


Én azt is észre szoktam venni, hogy egy bizonyos óraszámú tevékenység után elfáradok, pihenésre lesz szükségem, úgyhogy helyet teremtek erre is, sőt, minden egyes otthonban, ahol eddig valaha is jártam, van egy helyiség kifejezetten arra, hogy ott lefeküdjünk, lepihenjünk. Nem kell újra és újra létrehozni, hisz tudod, hogy úgyis be fog következni.

Akkor miért nem építünk küzdő-szobákat, tereket? 

Az igazságosságra egyre nő az igény manapság. Kezdjünk el bölcsen gondolkozni. Hozzunk létre egy teret a közösségeinkben, otthonainkban, szervezeteinkben, ahova elvonulhatunk megvívni küzdelmeinket! Hatékonyan. 

(Ha gyorsan akarsz menni -  menj egyedül. Ha messze akarsz eljutni - menj együtt valakivel. Afrikai közmondás)

Nem arra elvesztegetni az időt, hogy behúzogatunk egymásnak, vagy ordibálunk egymással, hanem hogy valódi, velős, értelmes, átalakító erejű küzdelmeink lehessenek, amikből tanulhatunk valamit!

De persze soha nem fogsz még csak elkezdeni sem arról gondolkodni, hogy ilyesminek egyáltalán értelme lehet - ha meg vagy rémülve a konfliktustól!"

- Dominic Barter