2016. október 2., vasárnap

A valódi ébrenlét 7 jele



(Alábbi  cikkből fordítottam, kiragadva magát a listát, amivel együtt tudok rezegni – míg a többi “körítéssel nem”, mivel olyan hangnemben íródott, amivel nem értek egyet, ezért annak átadásába nem fektetetek energiát, de elérhetővé teszem, ha valakit érdekel…:
http://upliftconnect.com/seven-signs-you-are-awake/ ) 




A legnagyobb illúziónk, hogy azt hisszük ébren vagyunk…

Sok vita van arról manapság, hogy ki felébredett és ki nem…

"Mondja, Ön mennyi ideig képes elékezni önmagára? Milyen hosszan tudja megállítani a gondolatait anélkül,
hogy alvásba szenderedne és megfeledkezne arról amit csinál?"
- P. D. Ouspensky 





"Nem tudnám megmondani, hogy kerültem ebbe az erdőbe, oly mély alvásban voltam mikor a jó utat elhagytam."
- Dante


Számomra, - saját tapasztalataim alapján – eddig ez a legmeggyőzőbb, és egyben legkijózanítóbb lista ebben a kérdésben. Jó merengést hozzá!


Hogyan lehet megmondani, hogy valaki tényleg “ébren” van-e? 


A valóban felébredettekre igaz az alábbi 7 dolog:



1. Amikor egy formával való azonosulásunk megszűnik, létrejön egy új tér a forma és köztünk, és képesek vagyunk felismerni, hogy nem vagyunk azonosak azzal a formával.



2. Virtuálisan kilépünk a pszichológiai idő intervallumból: abbahagyjuk a múltbéli sérelmek felhánytorgatását, és nem építgetjük tovább a jövőbeli identitásunkat sem.

3. Az ego eltűnik: a saját történet mesélése abbamarad, a szokásos identitásunk fonala megszakad.



4. Ébren vagyunk, kizárólag a jelen pillanat létezik számunkra. Lelkünk átitatódik a a Tudat és a Létezés öröme felett érzett ámulat csendjével.



5. Szabadok és függetlenek vagyunk formáktól és alakoktól, valamint a köztük való választás szükségességétől. Minden szenvedésünk és problémánk elillan, csend és nyugalom ölel körbe bennünket.



6. Csak a tiszta létezés létezik, szemtanú vagyunk, aki a körülötte lévő formák és alakok táncán kontemplál. 
Nem azonosítjuk magunkat semmivel, választási kötelezettség nelküli Tudat vagyunk.


7. Úgy fogadjuk az életet, ahogy van, mégpedig nem nyomás hatására, mivel ez az elfogadás a teljes szabadságunk eredménye.