Komlex Trauma gyógyulása

KOMPLEX TRAUMÁRÓL

Cikkrészlet innen: 

We Can't Keep Treating Anxiety From Complex Trauma the Same Way We Treat Generalized Anxiety
https://themighty.com/2018/06/anxiety-from-complex-trauma/?utm_source=engagement_bar&utm_medium=facebook&utm_campaign=facebook_share

Mind a szorongás, mind a trauma gyógyírja az, ha az éber figyelmet vissza tudjuk vonni a jelenbe. Egy abúzus által traumatizált személy számára ezt különböző faktorok nehezítik meg. Első és legfontosabb, hogy a traumatizált személy olyan körülmények közt éljen, ami 100 %-osan biztonságos, mielőtt akár csak hozzálátna a benne felgyüemlett és belészorult harag, gyász, kétségbeesés feldolgozásához, ami a hypervigilanciáját és más szorongásos tünetét okozza. Ez általában azt jelenti, hogy senki, aki az abúzust elkövette, illetve lehetővé tette, vagy részt vett benne nem lehet jelen az életében semmilyen módon. Azt is jelenti, hogy minden olyan embert ki kell iktatni, aki ugyanazokat az abuzív, vagy azt megengedő mintákat tükrözi. Sajnos a legtöbb esetben a 100%-os abuzúselkövető-mentes környezet létrehozása nem lehetséges, még azok számára sem, akik kielégítő határokat állítottak fel, és fokozottan figyelnek a jelekre. Ez azt jelenti, hogy egy komplex traumát átélt számára a jelenben lenni nem visszaesés-biztos, különösen nem egy stresszes eseménynél. Bármi kiválthatja az érzelmi flashback-et az adott körülmények között.

Nagy a valószínűsége annak, hogy aki a komplex trauma hatásaitól szenved, az szorong is és depressziós, de más okból kifolyólag, mint általában. Sok, a depresszió és szorongás esetében hatékony stratégia nem működik a traumát átélteknél. A meditáció és mindfulness technikák, amik a környezettel kapcsolatos éberséget fokozzák, a traumát átélteknél ellenkező hatásúak lehetnek. Nekik gyakran nem még nagyobb éberségre van szükségük. Hanem arra, hogy védve és biztonságban érezzék magukat, annak ellenére is, amit az éberségük mond nekik.

A traumát átéltek a szorongás és depresszió első jelére a mérgező szégyen spirájába kerülnek. Attól függően, hogy milyen sebző üzeneteket kaptak az abúzoruktól, nem csak a szorongás és depresszió hatásait fogják érzékelni, hanem egy nagyon mély szégyent is amiatt, hogy „tökéletlenek/fogyatékosak”, vagy „nem elég jók”. Sok túlélő volt érzelmileg és/vagy fizikailag magára hagyva, nagyon mély tapasztalatuk van arról a tényről, hogy nem megfelelően szerették őket. Abban a folyamatos figyelmeztetésben élnek, hogy egy alapvető emberi joguktól volt megfosztva az agyuk és testük. Még egy olyan jelenlegi helyzet is, ahol éppen szeretetet kapnak egy biztonságos személytől, kiválthatja összehasonlításképpen azt az éberséget, és mély gyászt amiatt, hogy mennyire nem kapták meg a szeretetet azelőtt.

A zsiráf fűtőanyag - Giraffe fuel for life

Marshall Rosenberg szerint kóros empátia hiány van manapság. Pedig az erőszakmentesen gondolkodók és működők (zsiráfok) számára az empátia olyan, mint az üzemanyag az autónak.


Nagy segítséget nyújtott nekem az empátia megértésében és működésbe lendítésében egy amerikai kortársunk az előadásaival, Brené Brown, aki szégyen-kutatónak nevezte el magát pszichológusként, és 2 TED-es előadásáról híresült el (ld.lent). 
Ő onnan közelíti a témát, hogy milyen hihetetlenül komoly energiákat köt le, ha szégyenünkben nem beszélünk dolgokról, amik megtörténtek velünk, és hogy cipelésük mennyire megkeseríti az életünket. Ha a fájdalmas voltuk miatt elzárjuk az érzéseinket, akkor bizony azt csak úgy lehet megtenni, hogy az egész csatornát elzárjuk - ami viszont azt jelenti, hogy mindenféle érzés, még a pozitív érzések, azaz pl. az örömre való képességünk is elzáródik, lecsökken!  Tehát ha szégyennek adjuk meg magunkat, elzárjuk az érzéseink, s vele az életerőnk áramlása elől az utat.
Az "érzések" csatornáját csak kinyitni és elzárni lehet, hogy mi áramlik rajta, azt nem lehet azzal kezelni, hogy egyszerűen nem engedjük be, vagy ki... Arra, hogy ami áramlik ezen a csatornán, azzal mit kezdjünk, hogy egészségesen, rendeltetésszerűen tudjuk használni ezt a csatornét és jelzéseit, a benne áramló információkat - nos erre tud az EMK eszközöket ajánlani: mint pl. a 4 fül - technika, vagy az "önempátia", vagy a belső mediálás.
Feloldani azzal lehet a "lefagyott" helyzetet, betokozódott csatornát, hogy elkezdünk beszélni róluk, felhozni a felszínre. No persze a megfelelő hallgatóság előtt lehet csak ezt megtenni, mert nem mindenki képes biztonságos teret nyújtani ehhez és alkalmas arra, hogy meghallgasson bennüket, különféle saját problémái miatt. Ahhoz a valódi jelenlét, odafigyelés, együttérzés és empátia képességére van szükség. 
Ám jó hír, hogy ezt tanulni lehet, mind a technikát (hogyan hallgassunk valakit hatékonyan, hogy tényleg azt érezze, hogy meg van hallgatva, el tudta mondani a lényeget), mind a képességet, bátorságot, erőt, hogy meg tudjuk tenni (az önkifejezést is, a másik meghallagatását is), meg tudjuk tartani a teret a másik fél számára, ne legyünk mi magunk az akadály. 
Ilyesmiket tanulunk többek közt egy EMK tréningen, és gyakoroljuk a heti rendszerességű, különböző témájú klubfoglalkozásokon. (Gyakorlócsoport / empátia kör / Belső munka - traumaoldó - csoport, stb.)
Ha viszont ez együtt van, akkor bekövetkezik a csoda: beindul az életerő-áramlás, kitisztulnak az "életerő-csatornák" és elkezdenek áramlani a pozitív érzések is, általánosságban nagyobb kapacitásunk nyílik az életünk megélésére, és valódi emberi kapcsolatok, szívtől-szívig találkozások valósulhatnak meg. Ilyen élet-adó, felpezsdítő hatása van az empátiának.

A két -nem véletlenül- elhíresült TED előadás
- hitelesek, őszinték, humorosak, informatívak, felemelőek:

Második előadásában arról beszél, miért érdemes és hogyan lehet egyre komolyabb bátorságra szert tenni önmagunk felvállalása által és vica versa.

  &  

Amit még Brené szerint az empátiáról és a sebezhetőségről tudni érdemes:

(magyar felirattal)

Valamint megjelent két könyve is magyarul szokatlan módon rendkívül gyorsan, amiket nagyon ajánlok figyelmedbe, ha még nem találkoztál velük. Azt látom ebből is, hogy egy igen egészséges és hasznos "divat" van végre kialakulóban nálunk is, hogy mi magyarok is elkezdünk szélesebb körben a belsőnkkel, a lelki életünkkel foglalkozni. Az ilyen nyomok alapján komoly reményeket fűzök ahhoz, hogy ez még a mi életünkben a társadalomra is ki fogja fejteni a hatását és elkezdhetjük végre lerakni azokat a transzgenerációs trauma-terheket amiket a Kárpát-medence történelme során begyűjtöttünk és többnyire vergődve cipelünk magunkkal, mindenféle negatív statisztika-listán előkelő helyet kiharcolva magunknak ezáltal a világranglistán.
Itt az ideje kicsit lerakni ezekből a terhekből, és felszabadítani a szívünket!
A "hogyan"-ban vannak ezek a nagyszerű szerző-tanítók segítségünkre.