MIT JELENT VALÓJÁBAN AZ, HOGY TARTANI A TERET VALAKI SZÁMÁRA

MIT JELENT VALÓJÁBAN AZ, HOGY TARTANI A TERET VALAKI SZÁMÁRA

MOTIVÁCIÓS kisfilm magyar felirattal
(magyar felirathoz kattints a bal alsó sarokban a CC-re!)

 

AKTUÁLIS

 

A Harag, mint érzés

 Dr. Joann Peterson, Haven Institute, Canada

A harag maga másodlagos érzés, nem pedig elsődleges. 
Ez azt jelenti, hogy egy másik negatív érzésre telepedik rá, eltakarva azt a tudatunk elől.
A harag egy érzelmi válasz valójában (belső válaszreakciónk) a félelem, megbántottság, veszteség, ill. tehetetlenség érzésekre. Tehát ezek lehetnek alatta:

Negatív alapérzések:

1. tehetetlenség, gyámoltalanság, ügyefogyottság, bizonytalanság (helplessnes)
2. félelem (fear)
3. fájdalom, megsérülés, megbántódás (hurt)
4. veszteség érzés, hiány, hátrány, megkárosodás (loss)
5. bánat, szomorúság (sorrow)
6. undor (disgust)

(Érzésekről bővebben egy ilyen című bejegyzésben...)

Irányulhat a személyre, aki az „utadban áll”, ill. a nehézséget/kárt okozza, beleértve magadat is. „Rá lehet irányítani” másra, ill. „le lehet venni róla”, valamint lehet befele fordítani, önmagunkra. 

Amikor ezt ki is fejezzük, akkor válik érzelemmé, amíg bent van, és amíg csak „befelé megy a szívünkbe” azaz csak érezzük, addig érzés. Amint elkezd áramlani, ide-oda (azaz megmérjük a gondolataink és tapasztalataink/tudásunk fényében, ill. a külvilág dolgaival hozzuk összefüggésbe), akkor válik érzelemmé.

(Tehát különbség van érzés és érzelem közt!!! Az érzés a szívben keletkezik, szívből jön – mindenkinél tiszta és univerzális –, az érzelem pedig már befolyásolva van az elme által, amit nagyon sok minden befolyásol: aktuális táplálkozás, környezet, viszonyok, régi tapasztalatok, kondicionáltság, világkép, hiedelemrendszer, stb.)

Azért van, hogy szolgálatot tegyen nekünk, az életerő áramlása valamilyen irányba valójában.

A felelős haragkifejezés rendelkezik engedéllyel, és tiszteletben tartja a határokat.

Az Erőszak

ezzel szemben azt jelenti, hogy nincs engedély a kifejezésére, mégis nyomul, keresztülhágja a határokat, mégpedig ártó szándékkal, ill. irányítói/korlátozó célzattal. 

Létezik passzív és indirekt erőszak is!

1. Fenyegetések, támadások, sértegetések
2. Az alapszükségletek megvonása a gyengébbtől (gyerek, gyenge, beteg, szegény, idős)
3. Kényszerítés ill. korlátozás
4. Szarkazmus, kigúnyolás, viccelődés (a szándéktól függ)
5. Hiány (vki elmegy, miközben beszélnek hozzá…)
6. Csend-kezelés: vki hallgat, mikor meg kéne nyilatkoznia
7. Viselkedés & testbeszéd
8. Hazugság minden fajtája (füllentés, elbagatellizálás, eltakargatás, figyelemelterelés, kikerülés, figyelembe-nem-vevés)
9. Mosolygás, vigyorgás
10. őszintétlenség, mást mutatni, mondani, mint amit érzünk, gondolunk

• Szándék – ellenőrzés alatt tartani a saját életemet és másét 
• Engedély – nincs kérve, ill. nincs megadva
• Határok – nincsenek tiszteletben tartva (pl. térben: meddig mehetünk közel egymáshoz; időben: már mennék, ő meg még mondja; stílus: pl. káromkodás, hadonászás, tettlegesség; hőfok: számomra túlságosan felemeli a hangját)
• Forma – kényszerítő/tiltó vagy szándékos
• Irányultság a kapcsolat szempontjából – a kapcsolatot romboló, vagy építő
• Energia – kitörő, fokozódó vagy reaktív
• Kifejezésforma – tárgyiasítás, címkézés, szerepekre korlátozás

Célja: Legtöbbször önvédelem, de gyakran átmegy olyan viselkedésbe, aminek célja, hogy a másik fölötti irányítást is a kezünkbe tudjuk venni (habár ennek is a mi biztonságunk a célja)

Gyakorlat:

Végy egy indirekt, vagy passzív erőszakos viselkedési formát, vagy esetet, amit jól ismersz. Határozd meg a következőket vele kapcsolatban (hogy vajon számodra mitől lett erőszak):

• Szándék?
• Volt-e engedély a kifejezésére (pl. jó, beszéljük meg most…)?
• A határok tiszteletben voltak-e tartva?
• Mi volt a formája: kényszerítő/tiltó vagy szándékos?
• Milyen energia áramlott?
• A kapcsolat szempontjából: romboló, vagy építő?

 


A legtöbben azt gondolják, hogy a harag erőszak. Ez nem igaz. A harag egy teljesen természetes és egészséges válasz a fájdalomra, félelemre… Az erőszak az, amikor egy másik ember határait átlépjük engedély nélkül, ártó szándékkal, ill. hogy az irányítást fölötte is átvegyük.

("Nem barát az, ki megköveteli, hogy hallgass, vagy nem enged növekedni." - Alice Miller)

A harag elválasztása az erőszaktól

1. Ehhez elsődlegesen egy közös nyelvezetet kell kifejlesztenünk, elfogadnunk, használnunk.
2. Szándék ez a motiváció a viselkedés mögött, erőszak esetén ártó-, vagy kontrolláló-. Erőszakmentes harag kifejezésnél direkt kapcsolat áll fönn, és vállalva vannak a felelősségek.
3. Engedély nyílt, egyértelmű rákérdezés után egyeztetett idő és lehetőség az érzés kifejezésére. Erőszak esetén nincs engedély kérve, (gyakran direkt,) a kontroll, vagy a megfélemlítés eszközeként.
4. Határok iránymutatók a biztonságos, felelős harag kifejezéséhez.
5. Forma a megnyilvánulás, önkifejezés választott módja.
6. Fókusz önmagunk és mások megtapasztalása. Az erőszakos harag spektrumban lévők előszeretettel látnak tárgyat, szerepeket, ill. címkéket a személyek helyett (tárgyiasítás). Az erőszakmentes harag kifejezéshez szükséges a hajlandóság arra, hogy felvállaljuk és fenn is tartsuk a személyes viszonylatokat.
7. Energia a különbség az erőszakos töltet és az erőszakmentes szenvedély között. Az erőszakos töltet reaktív és egyre gerjedő, személyes kapcsolódás nélkül, míg a szenvedély interaktív, kapcsolódó, és spontán.

Szabadság        Felvállaljuk  a saját felelősségünket  Szabadság - Önmagam vagyok  mások engedélye nélkül is	Áldozattudat azt gondoljuk, h nem mi vagyunk a felelősek... ezekért, másra hárítjuk, azzal, hogy:
az érzéseinkért gondolkodásmintáinkért                              viselkedésmintáinkért                                      tetteinkért erőnkért megoldásokért	magunkat tehetetlennek gondoljuk/tekintjük másokat hibáztatunk, vádolunk másoktól várjuk a változást, cselekvést másokra támaszkodunk

Erőszakmentesség  

Álljon itt minden idők két leghíresebb képviselőjének hitvallása ezen elvről:

1.  Mahátma Gandhi  (szemelvény a Wikipédiából)

Gandhi soha nem állította, hogy bármilyen új elvet vagy tant alkotott volna, csak próbálta alkalmazni "az örök igazságokat a mindennapi életünkre és gondjainkra." De kijelentette, hogy üzenete és módszereinek lényege az egész világnak szól.
Tanításaiban gyakran felcsengtek Jézus szavai: "Szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót haragosaitokkal, azokra, akik átkoznak benneteket, mondjatok áldást, és imádkozzatok üldözőitekért!" Nézete szerint a szeretet és az erőszakmentesség mindent legyőz! Az erőszakmentesség az, amikor azokat szeretjük, akik minket gyűlölnek. Ha csak azokat szeretjük, akik minket is szeretnek az nem erőszakmentesség.^[5] Az élet harcában a gyűlölet legyőzhető szeretettel. A szeretet nagyobb a gyűlöletnél és övé a végső győzelem. Gandhi ellenzett mindenféle erőszakot, mert "ha úgy tűnik is, hogy hasznos, a haszon csak átmeneti, de a szörnyűség, amit okoz, maradandó."
Az ember mondjon le az erőszak minden formájáról, és ragaszkodjon az igazsághoz, ne engedelmeskedjen igazságtalan törvényeknek.

• "Személyes hitem teljesen egyértelmű. Szándékosan semmit sem sérthetek meg, ami él, emberi lényeket végképp nem, még ha a legnagyobb rosszat teszik is nekem és az enyéimnek." ^[6]

Intette az embereket, hogy óvakodjanak attól, hogy gonoszsággal vádolják egymást.

• "Akiket rossznak tartunk, azoktól elkerülhetetlenül visszakapjuk ezt a bókot. A gyanú az erőszak melegágya. Az erőszakmentesség nem tehet mást, mint hogy bízik." 
 

Ha bizalommal és szeretettel közeledünk az emberek felé többszörösen visszakapjuk a bizalmat és a szeretetet.

• "Az ember nem más, mint saját gondolatainak terméke: azzá válik, amit gondol

Az emberek gyakran azzá válnak, aminek hiszik magukat. Ha egyre csak azt hajtogatjuk magunknak, hogy nem vagyunk képesek valamit megtenni, akkor valóban képtelenek lehetünk rá, és ha azt a hitet tápláljuk, hogy képesek vagyunk valamire, akkor megszerezhetjük hozzá a szükséges képességet, még ha kezdetben nem is volt meg bennünk.
Származásából és erkölcsi felfogásából adódóan a vegetarianizmus mellett tett hitet. Mint mondta "egy nemzet nagysága és erkölcsi fejlettsége híven tükröződik abban, ahogy az állatokkal bánik... Helytelen mindennapi imáinkban a könyörületes Isten áldását kérnünk, míg magunk nem gyakorlunk elemi könyörületet teremtménytársaink iránt."

2.  Martin Luther King Jr.  

amerikai baptista tiszteletes, polgárjogi harcos, politikai aktivista, az afroamerikai polgárjogi mozgalom egyik vezető személyisége. Célja a fehérek és feketék között fennálló jogi egyenlőtlenség és a feketékkel szembeni faji megkülönböztetés megszüntetése volt. Beszédeiben, nyilatkozataiban és tetteiben mindig az erőszakmentességet hirdette, céljai eléréséért a polgári engedetlenség módszerét is alkalmazta. 

1964-ben ő lett a legfiatalabb férfi, aki elnyerte a Nobel-békedíjat.King 1960 és 1965 között érte el legnagyobb sikereit: békés taktikáját, az ülősztrájkok, tiltakozó tüntetések szervezését nem csak a fekete közösség többsége, de a liberális fehérek is támogatták. A polgárjogi mozgalom tetőpontját az 1963. augusztus 28-i washingtoni tüntetés jelentette, amikor több mint 200 ezren (nem csak feketék) hallgatták King leghíresebb, Van egy álmom kezdetű beszédét, amely óriási nyilvánosságot hozott a polgárjogi mozgalomnak, Kinget pedig a történelem egyik legnagyobb szónokává emelte. Martin Luther King 1968. április 4-én Memphisben merénylet áldozata lett, lelőtték. 
A beszéd ma már tananyag az amerikai iskolákban:  

„Van egy álmom: egy napon felkel majd ez a nemzet, és megéli, mit jelent valójában az, ami a hitvallásában áll: „Számunkra ezek az igazságok nyilvánvalóak; minden ember egyenlőnek lett teremtve. Van egy álmom: egy napon Georgia vöröslő dombjain a hajdani rabszolgák fiai és a hajdani rabszolgatartók fiai le tudnak ülni a testvériség asztala mellé. Van egy álmom: hogy egy napon még Mississippi állam is, amely ma az igazságtalanság és az elnyomás forróságától szenvedő sivatag, a szabadság és a jog oázisává fog változni… Van egy álmom, hogy négy kicsi gyermekem egy napon olyan nemzet tagja lesz, ahol nem a bőrszínük, hanem a jellemük alapján ítélik meg őket."

 

Ha tudni szeretnéd, hogy te magad hogyan válhatsz tevékenyen ennek az útnak a képviselőjévé, mit lehet tenni ezügyben, nézd meg az alábbi videot:

 

Mi az aktív erőszakmentesség? 3/4  

Gary Slutkin:
Kezeljük az erőszakot úgy, mint egy fertőző betegséget

  

És a film:

 The Interrupters (angolul egyelőre )

 

A Szív Intuitív Intelligenciája: A személyes, társadalmi, és globális koherencia ösvénye

PONT, AHOGY A MENNYEI PRÓFÉCIÁBAN SZÓ VAN RÓLA...

És pont, amihez az Erőszakmentes Tudatosság, 
emberi kapcsolatokban pedig az Erőszakmentes Kommunikáció eszközül szolgál...

A film mögött álló Tudomány

Válogatott neves tudósok (akik a ’the Institute of HeartMath (IHM) and Global Coherence Initiative (GCI)’-nél, azaz a Californiai HeartMath Intézetnél dolgoznak USA-ban) széleskörű kísérleteket folytattak a szív intelligenciájának erejével kapcsolatban, az intuícióról és az összes élő lény közti energetikai koherenciáról (összetartozásról). Az IHM és GCI-nél feltárták az agy és szív közötti információáramlás finomságait, hogy az érzések/érzelmek hogyan befolyásolják az ember biológiáját és a geomagnetikus mezők, valamint a naptevékenységek hatását az egészségünkre, és napi tevékenységünkre.
Meghívjunk téged is, hogy tanulmányozd kísérleteinket itt: KÍSÉRLETEK.

A Globális Koherencia Kezdeményezés (The Global Coherence Initiative - GCI) célja, hogy elkötelezetten segítse az embereket és a csoportokat a világ minden táján abban, hogy tervszerűen és harmonikusan legyenek képesek egyre nagyobb erőket mobilizálni annak érdekében, hogy a Földön pozitív változásokat tudjanak létrehozni.

Több video ITT (angolul)! 

A képen a kutatásokkal igazolt KOHERENCIA állapota látható: olyan PSZICHOFIZIOLÓGIA SZÍV-AGY SZINKRONIZÁCIÓ amely a szívből indul ki és hatására az egész test harmóniába kerül. Ezt együtt végezve a KAPCSOLATI HARMÓNIA és a FLOW állapota áll be.

Tanulni, gyakorolni szeretnéd Magyarországon? 

ld. INTEGRÁL AKADÉMIA 

EMPÁTIA - KULCS a kapcsolódáshoz

EMPÁTIA - KULCS a kapcsolódáshoz

Miért fontos, nélkülözhetetlen elem az empátia a hatékony erőszakmentes célzatú kommunikációban?

Az Erőszakmentes Kommunikáció két fő eleme: 

A. empatikus meghallgatás/jelenlét/figyelés 

B. erőszakmentes megnyilvánulás/önkifejezés.

Ha kapcsolódni akarunk valakivel - ha bármit tudatni akarunk vele, befolyással akarunk lenni, ill. hatni rá, kérni akarunk tőle, stb, akkor ahhoz előbb kapcsolódni kell-, ehhez az alapfeltétel az empatikus meghallgatás és jelenlét. Ez azonban csak az első lépés, az alapfeltétele annak, hogy egyáltalán létrejöhessen a párbeszéd szívtől szívig (és nem mellébeszélés – a ’mellé’ valójában a ’szív mellé’-t jelenti). A párbeszéd során ugyanezen okból, a másik őszinte, nyílt, előítéletektől mentes folyamatos meghallása, elfogadása szükséges, hogy jelen tudjon maradni mindkét fél az elejétől a végéig, a megegyezésig.

Ott lehet kapcsolódni a másik emberhez, ahol „van”. Vagy másképpen, ha kapcsolódni akarunk hozzá, akkor nekünk kell megtenni minden tőlünk telhetőt annak érdekében, hogy „oda menjünk, ahol van”. 
Ha mi akarunk kapcsolódni, akkor a mi érdekünk, hogy szót tudjunk érteni vele, ezért mi vagyunk azok, aki ilyenkor tenni tud.

Ez az "oda" a szívét jelenti valójában. Az az a hely, ahol ott van igazán, akár tud róla, akár nem, akár elzárja, akár nem, ill. akármilyen állapotban van.

A szív nyelve pedig az érzés. 


Amit érzésnek nevezünk, azt valójában a szívünk jelzése, azon belül is az Atmánk (egyéni Lélek) – aminek a lakhelye a szív  – reagálja a pillanatbeli eseményre. Az érzések megnevezésével tudja az ember kifejezni, és érthetővé tenni a másik számára, hogy a szíve állapota - amit a szükségletei jeleznek- hogyan „áll” az adott pillanatban.

Azért segíti a kapcsolódást az érzések és a szükségletek nyelve, mert ez az emberiség univerzális nyelve: minden embernek megvannak ugyanazok az érzései és szükségletei/ugyanaz az érzés-, és szükségletarzenálja, ugyanazokban a „terminusokban” „méri” az élet(erő) áramlását.
A szív (az Atma /egyéni Lélek) az érzések által képes tudatni, hogy jó–e neki valami, azaz tud-e élő lenni, vagy sem (negatív és pozitív érzések) és ezek mindig a szükségletekhez viszonyítanak: a kettő együtt fedi fel az élet(erő) helyzetét, irányát, minőségét. A kapcsolódáshoz és hatékony párbeszédhez ezt fel kell deríteni és felfogni, és mindkét fél számára kinyilvánítani. 

Ez az empátia. Gyakorlatilag a jelen pillanat helyzetének tökéletes ismerete és elfogadása, belehelyezkedés a jelen pillanatba a másikkal együtt. 

Ez lesz a kiindulópont, a közeg, ha valami mást is el akarunk érni, vagy valahova el akarunk majd jutni.

Empátia, mint készség

Az empátia nem misztikus történés. Valóban minden ember képessége, mely mindennapi kapcsolatainkban észrevétlenül nyilvánul meg. Mindenki más-más mértékben rendelkezik ezzel a tulajdonsággal. Lehetünk egyszer nagyon érzékenyek és mások problémáival szemben nagyon együttérzők. Máskor pedig esetleg hidegnek és kimértnek tűnhetünk, mert mások súlyosabb problémáit is képesek vagyunk higgadtan fogadni. Helyzettől és a velünk kapcsolatban lévő ember érzelmi közelségétől függ, hogy mennyire tudunk empatikusan megnyilvánulni.

A más emberek helyzetébe, érzelmeibe való beleélés képessége a társas helyzetek fontos összetevője. Azt jelenti, hogy valaki képes maga is átélni a másik ember által kifejezett érzelmet - függetlenül attól, hogy az jó vagy rossz. Az empátia azért jelentős sajátosság, mert segítőkészséget és különböző cselekedetet, érzelmeket válthat ki az emberekből. Fontos tudni, hogy nem azonos az együttérzéssel (például, ha valaki szenvedése miatt érzünk szomorúságot), mert empátiánál ugyanazt az érzést éljük át, mint a másik személy: ha a barátunk örül valaminek, mi is ugyanazt érezzük, vagy ha félelmet érez, mi is félni kezdünk.

Mindenki rendelkezik az empátia valamilyen fokával. Vannak olyan helyzetek vagy esetek, amikor ez nélkülözhetetlen sajátossággá válik. 
Az empátia magas fokával rendelkező ember hamar átérzi a másik egyén érzelmeit és ráhangolódik azokra, szívesen segít másokon, érzékeny a másik megnyilvánulásaira, könnyen beleéli magát mások elbeszélésébe, odafigyelő, együttműködő. Aki kevésbé empatikus, nehezebben érti meg, és fogadja el mások érzelmi megnyilvánulásait, esetleg zavarba jön azoktól vagy hárítja őket, nehezebben viseli az érzelmekkel telített szituációkat, kevésbé megértő másokkal szemben. Ez nem jelenti azt feltétlenül, hogy az ilyen emberek érzelem nélküliek lennének, csak nehezebben hangolódnak rá más emberekre. Természetesen az empátiának is vannak szélsőséges megnyilvánulásai, a túlzott figyelem és a teljes empátia-hiány ugyanolyan kedvezőtlen lehet, mert mindkét esetben hiányzik a másik emberhez való egészséges viszonyulás.  


Ösztönös és tudatos elem az empátiában

Megoszlanak a vélemények arról, hogy az empátia mennyire tudatos cselekvés. Óhatatlanul felmerül a kérdés, mennyire automatikus az empátia, mennyire vagyunk képesek kontrollálni, illetve mennyire kíván tudatos erőfeszítést. Egyes elméletek szerint a beleérzés csak tudatos megjelenésében számít empátiának. Ez kevéssé valószínű, mivel általánosan elfogadott nézet, hogy érzelmek, érzések felismerésének alapképessége nagy valószínűséggel velünk született képesség, és öntudatlanul, akaratunkon kívül is működik.  

 
Az empátia képessége ugyanakkor tudatosan is fejleszthető, önmegfigyeléssel, önneveléssel.

Az empátia feltételei a figyelem, az érdeklődés, az odafordulás – mindez pedig részben ösztönös, részben tudatos. Az ösztönös empátiát az én gyengesége korlátozza, az érzelmi túltelítettség (saját megoldatlan terhek) pedig a tudatos empátiát akadályozza.
  

☼☼☼

TED video  

(magyar felirattal)

☼☼☼

„Mi az empátia definíciója Ön szerint?”

Marshall Rosenberg (az Erőszakmentes Kommunikáció "atyja"):

„Szerintem az empátia a jelenlét. Amikor teret adunk annak, ami abban a személyben éppen él, anélkül, hogy bármit odakevernénk a múltból. Minél jobban ismerünk valakit, annál nehezebb empatizálni vele. Minél többet tanultunk pszichológiát, annál nehezebb az empátia. Mert nem keverhetünk bele semmiféle múlttal kapcsolatos gondolkodást.

 
Ha szörfözöl, akkor érthetsz igazán az empátiához, akkor a zsigereidben van az empátia lényege. 
Jelen vagy, és beljebb haladsz annak az energiának a segítségével, ami abban a pillanatban rajtad keresztül áramlik. 
Nem mentális megértésről van szó. 

„Inkább arról, hogy szívből szóljunk?”

M. R.: „Mi? Az empátia? Hiszen az empátiában nincs is szó beszédről! A szemeiddel beszélsz. Meg a testeddel. Ha bármit is mondasz, az azért van, mert te magad nem vagy biztos abban, hogy  képes vagy együtt lenni a másikkal. Emiatt előfordulhat, hogy mondasz pár szót. De az empátia nem a szavak. Az empátia az, amikor a másik ember érzi a kapcsolódást azzal, ami benned éppen van.
Mert az empátia nem csak fájdalomról szól. Azt jelenti együtt lenni bármivel, ami éppen van, akármi legyen is az (fájdalom, öröm, stb.).
Nem az az igazán fontos, hogy milyen szavakat használunk, hanem hogy hova fókuszáljuk a figyelmünket (érzésekre és szükségletekre).Az empátia maga a kapcsolat - a kapcsolat maga az empátia.”

"Amikor empatizálunk, nincs mit megbocsátani. 

A megbocsátás empátia és fordítva.”

☼☼☼

 HA FEJLESZTENI AKAROD EMPÁTIÁS KÉSZSÉGEDET:

 

Három dologból tudhatod, hogy empátiát gyakorolsz: 

1. Szándék. 
Légy tudatában annak a szándéknak, ami a másiknak való empátia felajánlásod mögött rejlik. Fontos, hogy tudatában legyél annak, hogy nem a másik ember érdekében adod az empátiát. Ne hallgasd meg őt addig, amíg neked nincs arra irányuló szükségleted, hogy az Isteni energiával kapcsolódhass. Ezt olyan értelemben értem, hogy ahhoz, hogy Istent megismerhessük, az embereket is meg kell ismernünk.
Ez egy mélyen rejlő szükséglet, mégpedig a másik emberben lakó szépséghez, Isteni energiához való kapcsolódás iránt, a harmóniában levés, az együtt áramlás az isteni energiával. Saját érdekünkben empatizálunk másokkal is. Amikor ilyen szándékkal vagy, akkor nem tudod megmondani, ki az adó és ki a befogadó. Nem a másik emberért tesszük, mert az olyan helyzetbe hozza őket, hogy lejjebb kerülnek azáltal, hogy fölülről segítik őket. 
Az élet maga áramlik azon a másik emberen keresztül, és a saját szükségletünket elégítjük ki azáltal, hogy ehhez kapcsolódunk. 

2. Jelenlét.
Ez arra utal, hogy nem hozhatunk magunkkal semmi múlttal kapcsolatos dolgot, amin rágódunk, mint pl. emberekkel kapcsolatos elméleteket. Minél jobban ismered az előtted álló embert, annál nehezebb lesz vele empatizálni. Ezért mondja azt Martin Buber, hogy a jelenlétünk, amit egy másik embernek adunk, nagyon értékes kincs. Úgy kell ezt a pillanatot elképzelnünk, mint amilyen egy újszülött gyermek. Ez a gyermek soha nem létezett ezelőtt és soha nem is fog létezni ezután sem.

3 Fókusz. 
A fókusz azon van, hogy „mi él a másik emberben itt és most”. Mert bármin változtatni csak a jelenben lehet. A legjobban úgy lehet ezt irányítani, hogy folyamatos kapcsolatban maradsz az érzésekkel és szükségletekkel, különösen azon múltbéli érzésekkel, melyek a gyökerei a jelen érzéseknek. Az illető lehet, hogy ide-oda vándorol múltban, jelenben, emlékekben, stb., de te oda nem mész vele. Csak maradj kapcsolatban azokkal az érzésekkel és szükségletekkel, amelyek azok mögött a dolgok mögött rejtőznek, amit éppen kifejez.

Mindez véghezvihető teljes szótlan csendben.  

Az empátia legfontosabb részei csendben kelnek életre. 

“Empátiát adni” - ez egy pontatlan kifejezés, mert ez így tulajdonképpen elválaszt engem a másik embertől. 
Inkább empatikus jelenlétet használok, mert maga a folyamat az ajándék. 
Azért empatizálok, mert imádok úszkálni a kapcsolat élő vizében! ” 
- Marshall Rosenberg

 

Az empátia mögött rejlő motivációk/szándékok:

Empátia a megnyilvánulással/önkifejezéssel szemben: Tökéletesen tisztában kell lennem azzal, hogy a beszélgetés során hova helyezem a figyelmem fókuszát, hogy vajon empátiát szeretnék-e felajánlani, vagy önkifejezésre van szükségem annak érdekében, hogy létrehozzam magam részéről azt a minőségű kapcsolódást, amit én szeretnék, és amivel támogathatom önmagamat és a másik felet egyaránt.

Amikor az empátiát választom, akkor a figyelmem fókuszát azon szándékozom tartani, ami a másik féllel történik, ami „számára élő” az adott pillanatban miközben velem beszél, illetve együtt van, nem pedig megosztani akarom azt, ami bennem zajlik.

Követés, nem pedig vezetés: Empatizálás közben követni szándékozom azt, amiről az illető azt vallja, hogy zajlik éppen benne, ahelyett, hogy vezetni szeretném a beszélgetés menetét olyan irányba, amiről én gondolom, hogy zajlik, vagy fontos. 
A kapcsolódás fontosabb, mint az eredmény: Akkor vagyok ún.empatikus, amikor a megértés iránti szükségletem, valamint a másik fél életenergiájához való kapcsolódás iránti szükségletem kielégül, ahelyett, hogy arra törekednék, hogy segíthessek neki abban, hogy jobban érezze magát, vagy hogy ahhoz akarnék hozzájárulni, hogy bármi megváltozzon, vagy más legyen, mint ami, az adott pillanatban.

☼☼☼

Daniel Goleman az empátia gyakorlásról és az együttérzésről

Daniel Goleman majd a Harvard Egyetemen, ahol klinikai pszichológusként diplomázott. Indiába utazott, ahol közelebbről megismerkedett a meditációval. Miután visszatért a Harvardra, a doktori disszertációjában a meditáció és a stressz kapcsolatát elemezte. Később visszamente Ázsiába, ezúttal India mellett Srí Lankán is kutattott.

1984-től tizenkét éven át a New York Times tudományos újságírójaként dolgozott. „A szerkesztőimtől és a kollégáimtól rengeteget tanultam az újságírásról, de voltak olyan területek, mint például az agy és az érzelmek, melyekről csak nyúlfarknyi hír jelenhetett meg. Úgy gondoltam, a téma megér egy könyvet, így 1995-ben megírtam az Érzelmi intelligenciát.”
A könyv másfél évig szerepelt a New York Times bestseller-listáján, eddig több mint ötmillió példány kelt el belőle világszerte, és harminc nyelvre fordították le.

"Van az agykutatásnak egy új területe, a szociális neurológia. Azt taglalja, hogy két ember agyi áramkörei mi módon aktiválódnak miközben érintkeznek.És a szociális neurológiából származó újfajta gondolkodás az együttérzésről az, hogy alapértelmezés szerint a segítségadásra vagyunk "huzalozva". Ez annyit jelent, hogy amennyiben odafigyelünk egy másik emberre, automatikusan empátiát gyakorlunk, automatikusan együttérzünk vele.Vannak ezek a nemrég felfedezett neuronok, a tükörneuronok, amik úgy működnek, mint valami neuro-Wi-Fi, pontosan ugyanazokat a területeket aktiválják a mi agyunkban, mint ami az övékben aktív. Automatikusan együttérzünk! És amennyiben ez az illető szükséget szenved valamiben, vagy szenved, automatikusan segítőkészen állunk hozzá! Legalábbis így mondják.
 
Felmerül azonban a kérdés: Miért nem így működünk? Úgy vélem, ehhez egy egész spektrumot kell megvizsgálnunk, ami a teljes önfeláldozástól, az észrevevésen át, az empátiához és együttérzéshez vezet. És a helyzet az, hogy amennyiben magunkkal vagyunk elfoglalva,ha gondolatainkba vagyunk feledkezve, ahogy az oly sokszor előfordul naponta,tényleg nem veszünk észre másokat. És a különbség aközt, hogy a figyelmünket magunkra ill. valaki másra irányítsuk, valóban nagyon apró lehet."

Ha szeretnéd megtudni a továbbiakat és szívesen meghallgatnád korunk e híres társadalomtudósát a folytatásról, nézd meg ezt a videót:

 ☼☼☼

TED video

(magyar felirattal) 



☼☼☼

Az empátia elemei:   (sorban egymás után alkalmazandók)

1.  Jelenlét:

Az empátia ezen eleme azt a tudatos odafigyelést jelenti, amely meghaladja a gondolkodást, s helyette a teljes szívvel való odafordulást és figyelést ajánlja: arról a helyről belülről, ahonnan feltétel nélküli törődéssel és tisztelettel tudok minden élő emberre és élőlényre tekinteni. Az empátiával a tiszta, szemtanúként jelenlévő figyelmemet adom a másik személynek, finoman, és erőfeszítés nélkül pihentetem a figyelmemet azon, ami a másik féltől hozzám elér, anélkül, hogy gondolkoznék rajta, vagy próbálnám megérteni/értelmezni, amit mond. Miközben ezt teszem, gyakorta visszaviszem a figyelmemet arra, hogy mi történik bennem, abból a célból, hogy fenntartsam magammal is a kapcsolatot; majd visszaviszem a figyelmemet teljességgel a  másik félre.

2. Megértés/Értelmezés:

(Leginkább biz. típusú, főleg az intellektuális embereknek átmeneti lépés ez, és akkor is tudván azt, hogy ez inkább szól rólunk, mint a másikról - tehát csak az ő "engedélyével" óvatosan lehet gyakorolni, nagyon érzékenyen, finom kis "érintésekkel",  hogy őt semmiképp se zavarja meg. Neki ez főleg azért érdeke, mert neki jó, ha tényleg értjük őt...)
Ez az elem arról szól, hogy megpróbálom a másik felet úgy megérteni, ahogy ő szeretné, hogy meghallva legyen, azon a nyelvezeten visszakérdezve, visszajelezve, amely legjobban visszatükrözi azt, amit ő közölni kíván, hogy neki mi az igazsága, az ő szívében, az ő világában, az ő valóságában.

Ez az a törekvés, hogy a másik felet pontosan úgy értsük meg, ahol ő tart a saját tapasztalatainak értelmezésében, és a leginkább passzoló nyelvezetet használjuk ahhoz, amire neki szüksége van ahhoz, hogy a benne lévő életerővel össze tudjon kapcsolódni/ együtt tudjon mozogni. Nem egyetértésről van itt szó (az a szimpátia). Előfordulhat, hogy nem értesz egyet azzal, amit az illető mond, illetve akár azzal, ahogy a környező valóságot felfogja és fogadja.

Arról szól, hogy kimutatjuk a megértésünket és az elfogadásunkat a másik személyes viszonylatai kerete irányában, figyelmünket ráirányítva, és megkíséreljük visszatükrözni neki azt, ami az ő igazsága a saját szubjektív világában. Tartalmazhatja ez azt is, hogy visszatükrözzük számára a saját ítélkező gondolkodását és a saját maga által leírt történetet, de mindezt olyan módon, hogy nem támogatjuk egy külső igazság, vagy valóság ideáját, hanem helyette megtartjuk a fókuszt az általa kijelölt kereteken belül és azon, ami neki segít abban, hogy érezhesse, hogy meghallották és megértették őt úgy, ahogy szerette volna.

3. Szükségletnyelv & belemélyedés a szükségletekbe:

Ez az elem arról szól, hogy fókuszáljuk az éber figyelmünket és a verbális visszatükrözésünket a másik emberben élő szükségletekre, miközben beszél, hogy ha kell segíteni tudjuk őt a megnevezésükkel, hogy hozzá tudja kapcsolni a szükségleteit a megfigyeléseihez, gondolataihoz, érzéseihez és speciális igényeihez - így segítve őt is a szükséglet-tudatossághoz. Lehet, hogy ez egyszerűen csak a visszatükrözése lesz azoknak a szükségleteknek, amiket hallunk, amiket az illető már ki tud fejezni (ezt csak akkor tegyük, ha fontosnak tartjuk megismételni, kihangsúlyozni, mert esetleg elsikkadna nélküle), de az is lehet, hogy hallgatóként megkíséreljük lefordítani a gondolatait és megtippelni a szükségleteit, amiket érzékelünk nála.  
Ha egyszer kapcsolódtunk a személy szükségleteivel, lehet, hogy szeretnénk kicsit elidőzni ezeken vele együtt, szünetet beiktatva, hogy ízlelgethessük őket, akár csendben, akár folyamatosan visszaismételgetve (leginkább ha maga kéri, mert mondjuk bizonytalan és ez segíti őt a fókusztartásban), talán a szavak kissé más aspektusából, vagy más részletének szemszögéből, olyanból, amely legerősebben és legmélyebben rezonál együtt a személlyel. 

Ez a módja annak, hogy teret csináljunk önmagunk és a másik ember számára egyaránt ahhoz, hogy mélyebb kapcsolatba léphessen/-sünk a bennünk levő életerővel és általa egymással is.

☼☼☼

KÜLÖNBSÉGTÉTEL:

Empátia: Figyelmem (és vele életerőm) fókusza azon van, hogy mi él a másik emberben miközben tartom (nem veszítem el) a kapcsolatot saját középpontommal. Konstatálom, h beesett a lyukba, együtt érzek vele, maximális támogatásomról biztosítom, valamint azt érvényre is juttatom: a különbségeinkre, és a máshol állásomra alapozva "kihúzom/kisegítem" őt a lyuk mélyéről – ha ő is akarja.

Szimpátia: Figyelmem (és vele életerőm és önazonosulásom is!) eggyé válik a másikéval, elveszítem (vagy magamtól átadom, leteszem) a kapcsolatot önmagam középpontjával, megfeledkezem magamról, a különbségekről köztünk, „beugrom mellé a lyukba”!  Így kihúzni sem tudom, ha én is benn vagyok vele, és együtt siránkozunk!

☼☼☼

ÉS 

Amiből megtudhatod, 
hogy nem empátiát gyakorolsz 
- ami megakadályozza az empatikus jelenlétet:

(ha jót akarsz, óvakodj az ilyesmitől!)

Ø      Tanácsadás, problémamegoldás         „Szerintem neked kéne…”; „Hogy-hogy még nem…”  

Ø      Überelés                                              „Az mind semmi, csak hallgasd meg velem mi történt!”

Ø      Bölcselkedés                                       „Mindenki ezt csinálja.”

Ø      Kioktatás                                             „No lámcsak, ez a tapasztalat még hasznodra válhat…”

Ø      Vígasztalás                                          „Nem a te hibád…”

Ø      Történetmesélés (saját)                      „Erről azok az idők jutnak eszembe…”

Ø      Rövidre zárás, lekicsinylés                 „Fel a fejjel, ne törj le emiatt!”

Ø      Szimpatizálás                                      „Ó, szegénykém!”

Ø      Kihallgatás                                          „Aha, és mikor kezdődött ez?”

Ø      Magyarázkodás                                   „Fel akartalak hívni, de…”

Ø      Kijavítás                                             „Nem is így történt!”

Ø      Intellektuális értékelés, analizálás      „Tehát ez azt jelenti, hogy…”; „Ezek szerint te …”

Ø      Ellenkezés                                          „De hát te vagy a világ legszebb teremtése!”

Ø      Bíztatgatás, bátorítás                          „Pedig te olyan okos vagy!”

☼☼☼

Szeretnél a mindennapjaidban erőt meríteni a fentiekből?

Fogjunk össze önszervező módon:

→ Jelentkezz és segítünk megszervezni lakóhelyeden
az EMPÁTIA KÖRT:

EMPÁTIA KÖR:

„Egy olyan tér, aminek segítségével körbekémlelhetünk a bensőnkben egy szerető közösség szeretetteli megtartó ölelésében”

Lehet ez családi, vagy baráti közösség, de lehet szervezni azonos érdeklődésűekből is, direkt ezzel a céllal - lehet, hogy ez lesz a leghatékonyabb! :-)

 

Hogyan elégíted ki az empátia-szükségletedet a mindennapokban?

Van empátia-kör az életedben?

 

Ha nincs – csináljunk egyet együtt!

Jelentkezz a Kapcsolatfelvételi űrlapon az alábbiak megjelölésével:

-         mit szeretnél (empátia-kör tagja lenni)

-         hol/milyen városban élsz/meddig tudsz ezért elutazni.

-         vannak-e olyan ismerőseid, akikkel együtt szeretnéd megvalósítani/támogatni egymást

-         Vállalnál-e szerepet a szervezésben helyi közösség létrehozásához (6-10 fős csoportok); 

(hely, időpont megszervezése, esetleg facilitálás)

Nagy örömmel fogadjuk jelentkezésedet és igyekszünk mielőbb válaszolni a rendelkezésre álló lehetőségekről.