A Szív Intuitív Intelligenciája: A személyes, társadalmi, és globális koherencia ösvénye

PONT, AHOGY A MENNYEI PRÓFÉCIÁBAN SZÓ VAN RÓLA...

És pont, amihez az Erőszakmentes Tudatosság, 
emberi kapcsolatokban pedig az Erőszakmentes Kommunikáció eszközül szolgál...

A film mögött álló Tudomány

Válogatott neves tudósok (akik a ’the Institute of HeartMath (IHM) and Global Coherence Initiative (GCI)’-nél, azaz a Californiai HeartMath Intézetnél dolgoznak USA-ban) széleskörű kísérleteket folytattak a szív intelligenciájának erejével kapcsolatban, az intuícióról és az összes élő lény közti energetikai koherenciáról (összetartozásról). Az IHM és GCI-nél feltárták az agy és szív közötti információáramlás finomságait, hogy az érzések/érzelmek hogyan befolyásolják az ember biológiáját és a geomagnetikus mezők, valamint a naptevékenységek hatását az egészségünkre, és napi tevékenységünkre.
Meghívjunk téged is, hogy tanulmányozd kísérleteinket itt: KÍSÉRLETEK.

A Globális Koherencia Kezdeményezés (The Global Coherence Initiative - GCI) célja, hogy elkötelezetten segítse az embereket és a csoportokat a világ minden táján abban, hogy tervszerűen és harmonikusan legyenek képesek egyre nagyobb erőket mobilizálni annak érdekében, hogy a Földön pozitív változásokat tudjanak létrehozni.

Több video ITT (angolul)! 

A képen a kutatásokkal igazolt KOHERENCIA állapota látható: olyan PSZICHOFIZIOLÓGIA SZÍV-AGY SZINKRONIZÁCIÓ amely a szívből indul ki és hatására az egész test harmóniába kerül. Ezt együtt végezve a KAPCSOLATI HARMÓNIA és a FLOW állapota áll be.

Tanulni, gyakorolni szeretnéd Magyarországon? 

ld. INTEGRÁL AKADÉMIA 

EMPÁTIA - KULCS a kapcsolódáshoz

EMPÁTIA - KULCS a kapcsolódáshoz

Miért fontos, nélkülözhetetlen elem az empátia a hatékony erőszakmentes célzatú kommunikációban?

Az Erőszakmentes Kommunikáció két fő eleme: 

A. empatikus meghallgatás/jelenlét/figyelés 

B. erőszakmentes megnyilvánulás/önkifejezés.

Ha kapcsolódni akarunk valakivel - ha bármit tudatni akarunk vele, befolyással akarunk lenni, ill. hatni rá, kérni akarunk tőle, stb, akkor ahhoz előbb kapcsolódni kell-, ehhez az alapfeltétel az empatikus meghallgatás és jelenlét. Ez azonban csak az első lépés, az alapfeltétele annak, hogy egyáltalán létrejöhessen a párbeszéd szívtől szívig (és nem mellébeszélés – a ’mellé’ valójában a ’szív mellé’-t jelenti). A párbeszéd során ugyanezen okból, a másik őszinte, nyílt, előítéletektől mentes folyamatos meghallása, elfogadása szükséges, hogy jelen tudjon maradni mindkét fél az elejétől a végéig, a megegyezésig.

Ott lehet kapcsolódni a másik emberhez, ahol „van”. Vagy másképpen, ha kapcsolódni akarunk hozzá, akkor nekünk kell megtenni minden tőlünk telhetőt annak érdekében, hogy „oda menjünk, ahol van”. 
Ha mi akarunk kapcsolódni, akkor a mi érdekünk, hogy szót tudjunk érteni vele, ezért mi vagyunk azok, aki ilyenkor tenni tud.

Ez az "oda" a szívét jelenti valójában. Az az a hely, ahol ott van igazán, akár tud róla, akár nem, akár elzárja, akár nem, ill. akármilyen állapotban van.

A szív nyelve pedig az érzés. 


Amit érzésnek nevezünk, azt valójában a szívünk jelzése, azon belül is az Atmánk (egyéni Lélek) – aminek a lakhelye a szív  – reagálja a pillanatbeli eseményre. Az érzések megnevezésével tudja az ember kifejezni, és érthetővé tenni a másik számára, hogy a szíve állapota - amit a szükségletei jeleznek- hogyan „áll” az adott pillanatban.

Azért segíti a kapcsolódást az érzések és a szükségletek nyelve, mert ez az emberiség univerzális nyelve: minden embernek megvannak ugyanazok az érzései és szükségletei/ugyanaz az érzés-, és szükségletarzenálja, ugyanazokban a „terminusokban” „méri” az élet(erő) áramlását.
A szív (az Atma /egyéni Lélek) az érzések által képes tudatni, hogy jó–e neki valami, azaz tud-e élő lenni, vagy sem (negatív és pozitív érzések) és ezek mindig a szükségletekhez viszonyítanak: a kettő együtt fedi fel az élet(erő) helyzetét, irányát, minőségét. A kapcsolódáshoz és hatékony párbeszédhez ezt fel kell deríteni és felfogni, és mindkét fél számára kinyilvánítani. 

Ez az empátia. Gyakorlatilag a jelen pillanat helyzetének tökéletes ismerete és elfogadása, belehelyezkedés a jelen pillanatba a másikkal együtt. 

Ez lesz a kiindulópont, a közeg, ha valami mást is el akarunk érni, vagy valahova el akarunk majd jutni.

Empátia, mint készség

Az empátia nem misztikus történés. Valóban minden ember képessége, mely mindennapi kapcsolatainkban észrevétlenül nyilvánul meg. Mindenki más-más mértékben rendelkezik ezzel a tulajdonsággal. Lehetünk egyszer nagyon érzékenyek és mások problémáival szemben nagyon együttérzők. Máskor pedig esetleg hidegnek és kimértnek tűnhetünk, mert mások súlyosabb problémáit is képesek vagyunk higgadtan fogadni. Helyzettől és a velünk kapcsolatban lévő ember érzelmi közelségétől függ, hogy mennyire tudunk empatikusan megnyilvánulni.

A más emberek helyzetébe, érzelmeibe való beleélés képessége a társas helyzetek fontos összetevője. Azt jelenti, hogy valaki képes maga is átélni a másik ember által kifejezett érzelmet - függetlenül attól, hogy az jó vagy rossz. Az empátia azért jelentős sajátosság, mert segítőkészséget és különböző cselekedetet, érzelmeket válthat ki az emberekből. Fontos tudni, hogy nem azonos az együttérzéssel (például, ha valaki szenvedése miatt érzünk szomorúságot), mert empátiánál ugyanazt az érzést éljük át, mint a másik személy: ha a barátunk örül valaminek, mi is ugyanazt érezzük, vagy ha félelmet érez, mi is félni kezdünk.

Mindenki rendelkezik az empátia valamilyen fokával. Vannak olyan helyzetek vagy esetek, amikor ez nélkülözhetetlen sajátossággá válik. 
Az empátia magas fokával rendelkező ember hamar átérzi a másik egyén érzelmeit és ráhangolódik azokra, szívesen segít másokon, érzékeny a másik megnyilvánulásaira, könnyen beleéli magát mások elbeszélésébe, odafigyelő, együttműködő. Aki kevésbé empatikus, nehezebben érti meg, és fogadja el mások érzelmi megnyilvánulásait, esetleg zavarba jön azoktól vagy hárítja őket, nehezebben viseli az érzelmekkel telített szituációkat, kevésbé megértő másokkal szemben. Ez nem jelenti azt feltétlenül, hogy az ilyen emberek érzelem nélküliek lennének, csak nehezebben hangolódnak rá más emberekre. Természetesen az empátiának is vannak szélsőséges megnyilvánulásai, a túlzott figyelem és a teljes empátia-hiány ugyanolyan kedvezőtlen lehet, mert mindkét esetben hiányzik a másik emberhez való egészséges viszonyulás.  


Ösztönös és tudatos elem az empátiában

Megoszlanak a vélemények arról, hogy az empátia mennyire tudatos cselekvés. Óhatatlanul felmerül a kérdés, mennyire automatikus az empátia, mennyire vagyunk képesek kontrollálni, illetve mennyire kíván tudatos erőfeszítést. Egyes elméletek szerint a beleérzés csak tudatos megjelenésében számít empátiának. Ez kevéssé valószínű, mivel általánosan elfogadott nézet, hogy érzelmek, érzések felismerésének alapképessége nagy valószínűséggel velünk született képesség, és öntudatlanul, akaratunkon kívül is működik.  

 
Az empátia képessége ugyanakkor tudatosan is fejleszthető, önmegfigyeléssel, önneveléssel.

Az empátia feltételei a figyelem, az érdeklődés, az odafordulás – mindez pedig részben ösztönös, részben tudatos. Az ösztönös empátiát az én gyengesége korlátozza, az érzelmi túltelítettség (saját megoldatlan terhek) pedig a tudatos empátiát akadályozza.
  

☼☼☼

TED video  

(magyar felirattal)

☼☼☼

„Mi az empátia definíciója Ön szerint?”

Marshall Rosenberg (az Erőszakmentes Kommunikáció "atyja"):

„Szerintem az empátia a jelenlét. Amikor teret adunk annak, ami abban a személyben éppen él, anélkül, hogy bármit odakevernénk a múltból. Minél jobban ismerünk valakit, annál nehezebb empatizálni vele. Minél többet tanultunk pszichológiát, annál nehezebb az empátia. Mert nem keverhetünk bele semmiféle múlttal kapcsolatos gondolkodást.

 
Ha szörfözöl, akkor érthetsz igazán az empátiához, akkor a zsigereidben van az empátia lényege. 
Jelen vagy, és beljebb haladsz annak az energiának a segítségével, ami abban a pillanatban rajtad keresztül áramlik. 
Nem mentális megértésről van szó. 

„Inkább arról, hogy szívből szóljunk?”

M. R.: „Mi? Az empátia? Hiszen az empátiában nincs is szó beszédről! A szemeiddel beszélsz. Meg a testeddel. Ha bármit is mondasz, az azért van, mert te magad nem vagy biztos abban, hogy  képes vagy együtt lenni a másikkal. Emiatt előfordulhat, hogy mondasz pár szót. De az empátia nem a szavak. Az empátia az, amikor a másik ember érzi a kapcsolódást azzal, ami benned éppen van.
Mert az empátia nem csak fájdalomról szól. Azt jelenti együtt lenni bármivel, ami éppen van, akármi legyen is az (fájdalom, öröm, stb.).
Nem az az igazán fontos, hogy milyen szavakat használunk, hanem hogy hova fókuszáljuk a figyelmünket (érzésekre és szükségletekre).Az empátia maga a kapcsolat - a kapcsolat maga az empátia.”

"Amikor empatizálunk, nincs mit megbocsátani. 

A megbocsátás empátia és fordítva.”

☼☼☼

 HA FEJLESZTENI AKAROD EMPÁTIÁS KÉSZSÉGEDET:

 

Három dologból tudhatod, hogy empátiát gyakorolsz: 

1. Szándék. 
Légy tudatában annak a szándéknak, ami a másiknak való empátia felajánlásod mögött rejlik. Fontos, hogy tudatában legyél annak, hogy nem a másik ember érdekében adod az empátiát. Ne hallgasd meg őt addig, amíg neked nincs arra irányuló szükségleted, hogy az Isteni energiával kapcsolódhass. Ezt olyan értelemben értem, hogy ahhoz, hogy Istent megismerhessük, az embereket is meg kell ismernünk.
Ez egy mélyen rejlő szükséglet, mégpedig a másik emberben lakó szépséghez, Isteni energiához való kapcsolódás iránt, a harmóniában levés, az együtt áramlás az isteni energiával. Saját érdekünkben empatizálunk másokkal is. Amikor ilyen szándékkal vagy, akkor nem tudod megmondani, ki az adó és ki a befogadó. Nem a másik emberért tesszük, mert az olyan helyzetbe hozza őket, hogy lejjebb kerülnek azáltal, hogy fölülről segítik őket. 
Az élet maga áramlik azon a másik emberen keresztül, és a saját szükségletünket elégítjük ki azáltal, hogy ehhez kapcsolódunk. 

2. Jelenlét.
Ez arra utal, hogy nem hozhatunk magunkkal semmi múlttal kapcsolatos dolgot, amin rágódunk, mint pl. emberekkel kapcsolatos elméleteket. Minél jobban ismered az előtted álló embert, annál nehezebb lesz vele empatizálni. Ezért mondja azt Martin Buber, hogy a jelenlétünk, amit egy másik embernek adunk, nagyon értékes kincs. Úgy kell ezt a pillanatot elképzelnünk, mint amilyen egy újszülött gyermek. Ez a gyermek soha nem létezett ezelőtt és soha nem is fog létezni ezután sem.

3 Fókusz. 
A fókusz azon van, hogy „mi él a másik emberben itt és most”. Mert bármin változtatni csak a jelenben lehet. A legjobban úgy lehet ezt irányítani, hogy folyamatos kapcsolatban maradsz az érzésekkel és szükségletekkel, különösen azon múltbéli érzésekkel, melyek a gyökerei a jelen érzéseknek. Az illető lehet, hogy ide-oda vándorol múltban, jelenben, emlékekben, stb., de te oda nem mész vele. Csak maradj kapcsolatban azokkal az érzésekkel és szükségletekkel, amelyek azok mögött a dolgok mögött rejtőznek, amit éppen kifejez.

Mindez véghezvihető teljes szótlan csendben.  

Az empátia legfontosabb részei csendben kelnek életre. 

“Empátiát adni” - ez egy pontatlan kifejezés, mert ez így tulajdonképpen elválaszt engem a másik embertől. 
Inkább empatikus jelenlétet használok, mert maga a folyamat az ajándék. 
Azért empatizálok, mert imádok úszkálni a kapcsolat élő vizében! ” 
- Marshall Rosenberg

 

Az empátia mögött rejlő motivációk/szándékok:

Empátia a megnyilvánulással/önkifejezéssel szemben: Tökéletesen tisztában kell lennem azzal, hogy a beszélgetés során hova helyezem a figyelmem fókuszát, hogy vajon empátiát szeretnék-e felajánlani, vagy önkifejezésre van szükségem annak érdekében, hogy létrehozzam magam részéről azt a minőségű kapcsolódást, amit én szeretnék, és amivel támogathatom önmagamat és a másik felet egyaránt.

Amikor az empátiát választom, akkor a figyelmem fókuszát azon szándékozom tartani, ami a másik féllel történik, ami „számára élő” az adott pillanatban miközben velem beszél, illetve együtt van, nem pedig megosztani akarom azt, ami bennem zajlik.

Követés, nem pedig vezetés: Empatizálás közben követni szándékozom azt, amiről az illető azt vallja, hogy zajlik éppen benne, ahelyett, hogy vezetni szeretném a beszélgetés menetét olyan irányba, amiről én gondolom, hogy zajlik, vagy fontos. 
A kapcsolódás fontosabb, mint az eredmény: Akkor vagyok ún.empatikus, amikor a megértés iránti szükségletem, valamint a másik fél életenergiájához való kapcsolódás iránti szükségletem kielégül, ahelyett, hogy arra törekednék, hogy segíthessek neki abban, hogy jobban érezze magát, vagy hogy ahhoz akarnék hozzájárulni, hogy bármi megváltozzon, vagy más legyen, mint ami, az adott pillanatban.

☼☼☼

Daniel Goleman az empátia gyakorlásról és az együttérzésről

Daniel Goleman majd a Harvard Egyetemen, ahol klinikai pszichológusként diplomázott. Indiába utazott, ahol közelebbről megismerkedett a meditációval. Miután visszatért a Harvardra, a doktori disszertációjában a meditáció és a stressz kapcsolatát elemezte. Később visszamente Ázsiába, ezúttal India mellett Srí Lankán is kutattott.

1984-től tizenkét éven át a New York Times tudományos újságírójaként dolgozott. „A szerkesztőimtől és a kollégáimtól rengeteget tanultam az újságírásról, de voltak olyan területek, mint például az agy és az érzelmek, melyekről csak nyúlfarknyi hír jelenhetett meg. Úgy gondoltam, a téma megér egy könyvet, így 1995-ben megírtam az Érzelmi intelligenciát.”
A könyv másfél évig szerepelt a New York Times bestseller-listáján, eddig több mint ötmillió példány kelt el belőle világszerte, és harminc nyelvre fordították le.

"Van az agykutatásnak egy új területe, a szociális neurológia. Azt taglalja, hogy két ember agyi áramkörei mi módon aktiválódnak miközben érintkeznek.És a szociális neurológiából származó újfajta gondolkodás az együttérzésről az, hogy alapértelmezés szerint a segítségadásra vagyunk "huzalozva". Ez annyit jelent, hogy amennyiben odafigyelünk egy másik emberre, automatikusan empátiát gyakorlunk, automatikusan együttérzünk vele.Vannak ezek a nemrég felfedezett neuronok, a tükörneuronok, amik úgy működnek, mint valami neuro-Wi-Fi, pontosan ugyanazokat a területeket aktiválják a mi agyunkban, mint ami az övékben aktív. Automatikusan együttérzünk! És amennyiben ez az illető szükséget szenved valamiben, vagy szenved, automatikusan segítőkészen állunk hozzá! Legalábbis így mondják.
 
Felmerül azonban a kérdés: Miért nem így működünk? Úgy vélem, ehhez egy egész spektrumot kell megvizsgálnunk, ami a teljes önfeláldozástól, az észrevevésen át, az empátiához és együttérzéshez vezet. És a helyzet az, hogy amennyiben magunkkal vagyunk elfoglalva,ha gondolatainkba vagyunk feledkezve, ahogy az oly sokszor előfordul naponta,tényleg nem veszünk észre másokat. És a különbség aközt, hogy a figyelmünket magunkra ill. valaki másra irányítsuk, valóban nagyon apró lehet."

Ha szeretnéd megtudni a továbbiakat és szívesen meghallgatnád korunk e híres társadalomtudósát a folytatásról, nézd meg ezt a videót:

 ☼☼☼

TED video

(magyar felirattal) 



☼☼☼

Az empátia elemei:   (sorban egymás után alkalmazandók)

1.  Jelenlét:

Az empátia ezen eleme azt a tudatos odafigyelést jelenti, amely meghaladja a gondolkodást, s helyette a teljes szívvel való odafordulást és figyelést ajánlja: arról a helyről belülről, ahonnan feltétel nélküli törődéssel és tisztelettel tudok minden élő emberre és élőlényre tekinteni. Az empátiával a tiszta, szemtanúként jelenlévő figyelmemet adom a másik személynek, finoman, és erőfeszítés nélkül pihentetem a figyelmemet azon, ami a másik féltől hozzám elér, anélkül, hogy gondolkoznék rajta, vagy próbálnám megérteni/értelmezni, amit mond. Miközben ezt teszem, gyakorta visszaviszem a figyelmemet arra, hogy mi történik bennem, abból a célból, hogy fenntartsam magammal is a kapcsolatot; majd visszaviszem a figyelmemet teljességgel a  másik félre.

2. Megértés/Értelmezés:

(Leginkább biz. típusú, főleg az intellektuális embereknek átmeneti lépés ez, és akkor is tudván azt, hogy ez inkább szól rólunk, mint a másikról - tehát csak az ő "engedélyével" óvatosan lehet gyakorolni, nagyon érzékenyen, finom kis "érintésekkel",  hogy őt semmiképp se zavarja meg. Neki ez főleg azért érdeke, mert neki jó, ha tényleg értjük őt...)
Ez az elem arról szól, hogy megpróbálom a másik felet úgy megérteni, ahogy ő szeretné, hogy meghallva legyen, azon a nyelvezeten visszakérdezve, visszajelezve, amely legjobban visszatükrözi azt, amit ő közölni kíván, hogy neki mi az igazsága, az ő szívében, az ő világában, az ő valóságában.

Ez az a törekvés, hogy a másik felet pontosan úgy értsük meg, ahol ő tart a saját tapasztalatainak értelmezésében, és a leginkább passzoló nyelvezetet használjuk ahhoz, amire neki szüksége van ahhoz, hogy a benne lévő életerővel össze tudjon kapcsolódni/ együtt tudjon mozogni. Nem egyetértésről van itt szó (az a szimpátia). Előfordulhat, hogy nem értesz egyet azzal, amit az illető mond, illetve akár azzal, ahogy a környező valóságot felfogja és fogadja.

Arról szól, hogy kimutatjuk a megértésünket és az elfogadásunkat a másik személyes viszonylatai kerete irányában, figyelmünket ráirányítva, és megkíséreljük visszatükrözni neki azt, ami az ő igazsága a saját szubjektív világában. Tartalmazhatja ez azt is, hogy visszatükrözzük számára a saját ítélkező gondolkodását és a saját maga által leírt történetet, de mindezt olyan módon, hogy nem támogatjuk egy külső igazság, vagy valóság ideáját, hanem helyette megtartjuk a fókuszt az általa kijelölt kereteken belül és azon, ami neki segít abban, hogy érezhesse, hogy meghallották és megértették őt úgy, ahogy szerette volna.

3. Szükségletnyelv & belemélyedés a szükségletekbe:

Ez az elem arról szól, hogy fókuszáljuk az éber figyelmünket és a verbális visszatükrözésünket a másik emberben élő szükségletekre, miközben beszél, hogy ha kell segíteni tudjuk őt a megnevezésükkel, hogy hozzá tudja kapcsolni a szükségleteit a megfigyeléseihez, gondolataihoz, érzéseihez és speciális igényeihez - így segítve őt is a szükséglet-tudatossághoz. Lehet, hogy ez egyszerűen csak a visszatükrözése lesz azoknak a szükségleteknek, amiket hallunk, amiket az illető már ki tud fejezni (ezt csak akkor tegyük, ha fontosnak tartjuk megismételni, kihangsúlyozni, mert esetleg elsikkadna nélküle), de az is lehet, hogy hallgatóként megkíséreljük lefordítani a gondolatait és megtippelni a szükségleteit, amiket érzékelünk nála.  
Ha egyszer kapcsolódtunk a személy szükségleteivel, lehet, hogy szeretnénk kicsit elidőzni ezeken vele együtt, szünetet beiktatva, hogy ízlelgethessük őket, akár csendben, akár folyamatosan visszaismételgetve (leginkább ha maga kéri, mert mondjuk bizonytalan és ez segíti őt a fókusztartásban), talán a szavak kissé más aspektusából, vagy más részletének szemszögéből, olyanból, amely legerősebben és legmélyebben rezonál együtt a személlyel. 

Ez a módja annak, hogy teret csináljunk önmagunk és a másik ember számára egyaránt ahhoz, hogy mélyebb kapcsolatba léphessen/-sünk a bennünk levő életerővel és általa egymással is.

☼☼☼

KÜLÖNBSÉGTÉTEL:

Empátia: Figyelmem (és vele életerőm) fókusza azon van, hogy mi él a másik emberben miközben tartom (nem veszítem el) a kapcsolatot saját középpontommal. Konstatálom, h beesett a lyukba, együtt érzek vele, maximális támogatásomról biztosítom, valamint azt érvényre is juttatom: a különbségeinkre, és a máshol állásomra alapozva "kihúzom/kisegítem" őt a lyuk mélyéről – ha ő is akarja.

Szimpátia: Figyelmem (és vele életerőm és önazonosulásom is!) eggyé válik a másikéval, elveszítem (vagy magamtól átadom, leteszem) a kapcsolatot önmagam középpontjával, megfeledkezem magamról, a különbségekről köztünk, „beugrom mellé a lyukba”!  Így kihúzni sem tudom, ha én is benn vagyok vele, és együtt siránkozunk!

☼☼☼

ÉS 

Amiből megtudhatod, 
hogy nem empátiát gyakorolsz 
- ami megakadályozza az empatikus jelenlétet:

(ha jót akarsz, óvakodj az ilyesmitől!)

Ø      Tanácsadás, problémamegoldás         „Szerintem neked kéne…”; „Hogy-hogy még nem…”  

Ø      Überelés                                              „Az mind semmi, csak hallgasd meg velem mi történt!”

Ø      Bölcselkedés                                       „Mindenki ezt csinálja.”

Ø      Kioktatás                                             „No lámcsak, ez a tapasztalat még hasznodra válhat…”

Ø      Vígasztalás                                          „Nem a te hibád…”

Ø      Történetmesélés (saját)                      „Erről azok az idők jutnak eszembe…”

Ø      Rövidre zárás, lekicsinylés                 „Fel a fejjel, ne törj le emiatt!”

Ø      Szimpatizálás                                      „Ó, szegénykém!”

Ø      Kihallgatás                                          „Aha, és mikor kezdődött ez?”

Ø      Magyarázkodás                                   „Fel akartalak hívni, de…”

Ø      Kijavítás                                             „Nem is így történt!”

Ø      Intellektuális értékelés, analizálás      „Tehát ez azt jelenti, hogy…”; „Ezek szerint te …”

Ø      Ellenkezés                                          „De hát te vagy a világ legszebb teremtése!”

Ø      Bíztatgatás, bátorítás                          „Pedig te olyan okos vagy!”

☼☼☼

Szeretnél a mindennapjaidban erőt meríteni a fentiekből?

Fogjunk össze önszervező módon:

→ Jelentkezz és segítünk megszervezni lakóhelyeden
az EMPÁTIA KÖRT:

EMPÁTIA KÖR:

„Egy olyan tér, aminek segítségével körbekémlelhetünk a bensőnkben egy szerető közösség szeretetteli megtartó ölelésében”

Lehet ez családi, vagy baráti közösség, de lehet szervezni azonos érdeklődésűekből is, direkt ezzel a céllal - lehet, hogy ez lesz a leghatékonyabb! :-)

 

Hogyan elégíted ki az empátia-szükségletedet a mindennapokban?

Van empátia-kör az életedben?

 

Ha nincs – csináljunk egyet együtt!

Jelentkezz a Kapcsolatfelvételi űrlapon az alábbiak megjelölésével:

-         mit szeretnél (empátia-kör tagja lenni)

-         hol/milyen városban élsz/meddig tudsz ezért elutazni.

-         vannak-e olyan ismerőseid, akikkel együtt szeretnéd megvalósítani/támogatni egymást

-         Vállalnál-e szerepet a szervezésben helyi közösség létrehozásához (6-10 fős csoportok); 

(hely, időpont megszervezése, esetleg facilitálás)

Nagy örömmel fogadjuk jelentkezésedet és igyekszünk mielőbb válaszolni a rendelkezésre álló lehetőségekről.

 

A MENNYEI PRÓFÉCIA sorozat felismerései - az Erőszakmentes Tudatosság és kommunikáció tükrében

A MENNYEI PRÓFÉCIA

sorozat
 

James Redfield több kötetből álló sorozatának, és a felismerések rövid összefoglalása 
az Erőszakmentes Tudatosság és Kommunikáció tükrében

A szerzők alaptétele szerint az emberiség története valójában fejlődéstörténet, és az evolúció mai állapotában az egyes emberek önfejlesztési törekvései egyúttal a bolygó állapotának jobbra fordítása érdekében tett erőfeszítések. Az ember eddig is különleges faj volt az élővilágban, és a most végbemenő változások rendkívüli mértékben megnövelik spirituális képességeit.

1.     felismerés – KRITIKUS TÖMEG ÉS A SORSSZERŰSÉG

Egy újfajta spirituális felébredés megy végbe az emberi kultúrában. Ezt a felébredést egy bizonyos számú emberekből álló ún. „kritikus” tömeg gerjeszti, mégpedig azok, (mi) akik életüket spirituális kibontakozásnak élik/éljük meg. Egy olyan utazásnak, melyen a titokzatos egybeesések vezetik őket/minket. Felismerjük, hogy az életünk tele van misztikus történésekkel, egybeesésekkel, nem véletlen „véletlenekkel”, azaz szinkronicitásokkal, és ezeken alapuló emberi találkozásokkal, eseményekkel, melyek sorsszerűek. Mintha egy láthatatlan rendező (Isten, Gondviselés, végtelen tudatos Tudat, stb.) rendezné az eseményeket és a találkozásokat az életünkben.

2.     felismerés – A KITÁGÍTOTT JELEN

Ahogy egyre többen ráébredünk erre a misztikus valóságra, ez egy olyan új teljesebb világkép, egy teljesen új világnézet létrejöttét eredményezi, mely az 500 éves legfőbb világi aggodalmunkon, a túlélési és technológiailag biztosított kényelmi kérdéseken mutat túl. Miközben ez a technológiai fejlődés persze igen fontos lépés volt, az életünkben történő véletlen egybeesésekre való ráébredésünk rányitja a szemünket a bolygónkon való jelenlétünk valódi céljára, valamint a világunk valódi természetére – a világot energiamezőként, és „szent létezőként” kezdjük kezelni.

3.     felismerés – A DINAMIKUS ENERGIA VILÁGA – A MEZŐ

Most tapasztaljuk meg, hogy valójában nem egy anyagi világban élünk, hanem a dinamikus energia világában. Minden megnyilvánult dolog egy szent energiának a mezője, amit képesek vagyunk érzékelni és/vagy intuitív módon megérezni.  

 
Az energialátás is kifejlődik: elkezdjük fizikailag látni és megérteni az isteni energiát, energiamezőt magunk körül, (pl. látjuk az aurát s annak eseményeit) s felfedezzük, hogy körülöttünk minden anyagi dolog innen ered, és ebből áll. Sőt, mi emberek még arra is képesek vagyunk, hogy kiterjesszük energiánkat azáltal, hogy a figyelmünket a vágyott irányba irányítjuk (ahova a figyelem áramlik, oda áramlik az energia is), ezáltal befolyással vagyunk más energiarendszerekre (kvantumtudat!) és így növelhetjük az életünkben előforduló egybeesések (szinkronicitás) számát is.

4.     felismerés – HARC A HATALOMÉRT 

Mi emberek igen gyakran levágjuk magunkat erről a nagyobb energiaforrásról (a Mezőről), ezért/ilyenkor gyengének és bizonytalannak érezzük magunkat ­– az  energiát látva ezt könnyen felismerjük.

Azért, hogy az energiahiányt pótoljuk, hajlamosak vagyunk ezt az energiát másoktól beszerezni: gyakran manipulálunk másokat (játszmákba bevonva), vagy dominálunk erővel, rávesszük őket arra, hogy ránk figyeljenek, és így energiát adjanak. 

Amikor ezen a módon sikert érünk el és uralkodni tudunk másokon, erősebbnek érezzük magunkat. Ám ennek az az ára, hogy mivel legyengülnek, gyakran visszatámadnak. 
Az összes emberek közti konfliktus oka: a versengés az értékes, de szűkösen rendelkezésre álló emberi energiáért.

5.     felismerés – A MISZTIKUSOK ÜZENETE

 
A bizonytalanság és az erőszak és harc akkor ér véget, ha megtapasztaljuk és fenntartjuk a belső kapcsolatot az isteni energiával, azt a kapcsolatot a forrással, melyet minden tradíció misztikusai felismertek. Erről a spirituális élményről minden nagy hagyomány misztikusa beszámol a Földön.

Ez a misztikus megtapasztalás és átalakulás élmény végtelen mennyiségű energiával és szeretettel tölt el minket. 
Ez a szépség és öröm sosem tapasztalat élményét adja, és a Magasabb-Én Tudatosságának állapotába helyez minket. 
Ennek az élménynek jellegzetes velejárói vannak, például a könnyűség, a lebegés, és a fényesség és a szeretet állandó jelenlétének érzése. Ha ezek jelen vannak, az élmény és vele együtt a kapcsolat valós, ha nem, akkor csak tettetett.

6. felismerés – A MÚLT LETISZTÁZÁSA

Minél többet vagyunk ily módon kapcsolatban a dinamikus isteni energiamezővel, annál inkább vesszük észre, hogy milyen esetekben veszítjük el a kapcsolatot, leginkább amikor stresszesek leszünk.
Ilyenkor válunk képessé arra, hogy észrevegyük, hogyan „lopunk” mi magunk energiát másoktól, többnyire szüleinktől „örökölt” minták alapján. (A 4 hatalmi dráma: megfélemlítő – szegény én; vallató – zárkózott.)
Amint a saját manipulációinkra fényt derítünk, tudatosítjuk játszmáinkat, a dinamikus isteni energiamezővel, spirituális valósággal való kapcsolatunk sokkal állandóbbá képes válni és így felfedezhetjük saját növekedési útvonalunkat az életben, valamint a spirituális küldetésünket – azt a személyes módot, ahogy mi specifikusan tudunk a világhoz hozzájárulni. (Dharma)

7. felismerés –  EGYÜTT HALADNI  AZ ÁRAMLATTAL (FLOW)

Saját személyes küldetésünk ismerete tovább erősíti a titokzatos egybeesések és jelzések áramát, egyre inkább vezetve vagyunk a sorsunk beteljesítése felé.

Kérdések merülnek fel bennünk; 
aztán álmodunk, majd álmok, bevillanó képek, intuíciók nappali álmodozások vezetnek a válaszokhoz, vezetnek bennünket tovább a válaszok felé, melyek gyakran szinkronisztikusan egybeesnek más emberek éppen elhangzó bölcsességeivel.

8. felismerés –  KAPCSOLATI ETIKA

Növelni tudjuk az előremutató egybeesések gyakoriságát azzal, hogy "felemelünk" minden embert, aki belép az életünkbe. (Teret adunk neki és empatizálunk vele a szükségletnyelv segítségével.) Ha "felemelünk" egy embert, aki az életünkbe lép, akkor a saját jeleinket, útmutató „véletlen” egybeeséseink számát is növeljük. 
Ha teret adunk nekik és értékeiknek (nem energiát!), a sajátunk energiánk is megsokszorozódik és nő, magasabb tudati rezgésbe kerülünk.

Nagyon kell vigyázni azonban arra, hogy ne veszítsük el a belső kapcsolatunkat a dinamikus isteni energiamezővel romantikus jellegű és közvetlen emberi kapcsolatokban túlzott kötődés eredményeképpen. 

Mások felemelése kifejezetten hatékony tud lenni csoportokban, ahol minden egyes tag érezheti a többiek energiáit. 

Gyerekekkel különösen fontos ennek a betartása a korai szakaszban a biztonságérzetük és növekedésük érdekében. (Kötődési minta egészséges legyen – egész életünkben az az alap az emberi kapcsolatokhoz! És az oktatási rendszer is értük legyen, ne ellenük!)

Azáltal, hogy meglátjuk a szépséget minden arcon  

(annak az egyénnek az értékeit! Szükséglet/érték alapú gondolkodás – beauty of needs), azzal felemeljük őket is a bölcsebb önmagukhoz, saját felsőbb énjükbe és így növeljük az esélyt arra, hogy ők is belépjenek ebbe a mezőbe, és mind meghalljuk a szinkronisztikus üzeneteket.

Ha közülünk elegen lépnek be ebbe az evolúciós áramlatba (és létrejön a „kritikus tömeg” - a 10 %), akik folyton-folyvást a Magasabb Én energiáját adják át azoknak akikkel csak találkoznak, akkor egy új kultúrát hozunk létre, ahol a testünk egyre magasabb és magasabb energetikai, tudatunk pedig egyre magasabb észlelés állapotokba jut.

9. felismerés –  A SZÜLETŐ SPIRITUÁLIS KULTÚRA

Miközben mindannyian a spirituális ösvényén haladva, küldetésünk legjobb beteljesítésén munkálkodva fejlődünk, beteljesítjük az ősrobbanás óta tartó evolúció igazi, belső értelmét és célját: a túlélés technológiai kérdései teljesen automatizálttá válnak, s mi emberek inkább a szinkronisztikus növekedésre fókuszálunk, minden energiánkat a szinkronisztikus áramlásban való fejlődésre és felemelkedése tudjuk használni.

 
Ez a fejlődés vezeti az emberiséget egyre magasabb és magasabb energiaszintekre. 
Addig emeljük és energetizáljuk a testünket, amíg fizikai testünk és egész lényünk egyaránt olyan magas spirituális rezgésszintre jut, hogy végül átalakul a fizikai testünk is ennek megfelelően. Így egyesül a létezés ezen dimenziója a halál-utáni élet dimenziójával, véget vetve a születés és halál körforgásának, meghaladva azt. A két dimenzió összeér és eggyé válik.

☼☼☼

 TED video

Karen Armstrong kinyilvánítja TED Prize kívánságát:
az Együttérzés Chartáját

Az embereknek szükségük van a vallásra, mondja a tudós, Karen Armstrong. 

Aktív cselekvésre van szükség, hogy a vallásokat a harmóniát megnyilvánító erővé tehessük. 
Arra kéri a TED közösséget, hogy segítsenek létrehozni az Együttérzés Chartáját, 
ami segítene visszaállítani az Aranyszabályt központi globális vallási alaptétellé. 

 

☼☼☼

10. felismerés – A VÍZIÓ MEGTARTÁSA
 
Felismerjük, hogy ez emberi történelem során mindig voltak olyan emberek, aki átélve az ilyen spirituális élményeket, felismerték ezen igazságokat, és azon dolgoztak, hogy élt valósággá tegyék mindezt a Földön. 
Megértjük, hogy a spirituális felemelkedés víziója nem magánügyünk, hanem sokan dolgozunk ezen, egy közös feladat. 
Rájövünk, hogy nap mint nap tennünk kell a vízió fenntartásáért például mindennapos ima & meditáció segítségével.

11. felismerés – A KITERJESZTETT IMA/SZÁNDÉK-MEZŐ
 
Ez a vízió megtartásának pontos módszere. Évezredek óta minden spirituális hagyomány, de a filozófiák és az irodalmi művek is rámutattak a mindannyiunk elméjében ottrejlő erőre – fókuszált tudat teremtő erejének hatalmára – mely titokzatos hatással van a jövőbeli történésekre. Nevezték ezt a hit, az ima pozitív várakozás erejének. 
 
Ma már kezdjük komolyan venni annyira, hogy a nagyközönség széles tudomására hozzuk. Azt találjuk, hogy az ima ereje egyezik a szándék-mezővel, mely belőlünk áramlik ki, és fel lehet erősíteni azáltal, hogy azonos víziót tartunk fenn.  
A vízió megtartásának egyik módszere, hogy együtt imádkozunk, kiterjesztve ezzel az egyéni megnövekedett spirituális szándék-energia-mezőket, hogy a többiekével is találkozzon – így a hatások összeszorzódnak és felfokozódnak. A lényeg a közös vízió, és az arra való fókuszálás, imádkozás. 

☼☼☼

Nézd meg videón hogyan működik ez!
(egyelőre angolul)

A Szív Intuitív Intelligenciája:
A személyes, társadalmi, és globális koherencia ösvénye 
☼☼☼

12. felismerés – A GYAKORLATI SPIRITUALITÁS – ÁTLÁTSZÓSÁG, EGYENESSÉG

Egy új, igen izgalmas korszak kezdődik az emberiség történelmében (a Maja Kalendárium a Teremtés Kilencedik Hullámának nevezi), mely új megvilágításba helyezi az Univerzum természetét, és hogy mi, egyénként, hogyan tudjuk a spirituális tudást nagyon gyakorlatias alkalmazásba konvertálni, hogy megtaláljuk és megvalósítsuk az élet magasztosabb értelmét.
Évezredeken át tömeg-módszerek segítségével kerestük-kutattuk a spirituális tudást. Most végre eljött az ideje annak, hogy a gyakorlatba ültessük, általa éljük a mindennapjainkat. Egyéni cselekedeteink által létrehozzuk azt az új kulturális paradigmát, amely az összes, jelenleg az emberiség előtt tornyosuló probléma megoldásának kulcsa. Érzékelni lehet a politikában és üzleti életben is az előzékenység és őszinteség új felhívását.

 
Ez a belső késztetés, hogy hitelesebb és integrált életet éljünk: olyan spirituális életet, mely minden vallási tradíció igazságaiból áll össze és ami ténylegesen megmutatja az utat a BÉKE felé. Ez az új tudatosság szinte fertőző, egyik emberről a másikra ragad, és képes mindent megoldani. Mindössze annyi a dolgunk, hogy teljesen „átlátszóan” igazat mondunk arról, hogy hogy vagyunk és mit teszünk.
(Ezt lehet bénán, vagy ösztönösen, vagy akár profin is csinálni...és tanulni csinálni... - ez az Erőszakmentes Kommunikáció Önkifejezési része, az asszertivitás, része. A hatás, a hatékonyság fogja megmutatni, hol tartunk ebben, érdemes-e még tanulni, gyakorolni a fogásokat. Ami azért, mert technika, nem feltétlenül manipuláció, csak ügyesebben használt gyakorlati eszköz.)

☼☼☼

TED video

Robert Thurman híres tibetológus professzor, tudós és békeaktivista,

 aki számos fontos buddhista művet fordított le angol nyelvre. Ő az első amerikai, akit személyesen Őszentsége a Dalai Láma avatott buddhista szerzetessé. 

 

    &  

 

 Hiper módon összekapcsolt világunkban bármit megtudhatunk bármikor. Ez a tömeges megvilágosodás a buddhista tudós, Bob Thurman szerint az első lépés Buddha természetünk felé.
Nehéz mindig együttérzést mutatni - még szeretteinkkel szemben is. Robert Thurman elmondja, miért fontos, hogy még az ellenségeinkkel szemben is megtanuljunk együttérzőnek lenni. Ismerteti azt a hét lépésből álló meditációt, melynek segítségével együttérzésünket belső körünkön túlra is kiterjeszthetjük.

Magyar fordítás: Szemere Orsolya és Skarka Cecilia

☼☼☼

Salute to the Greater Good!

argin-right: 1em;">